FELÉRTÉKELŐDIK A GYEPGAZDÁLKODÁS JELENTŐSÉGE

Sok tartalék van még a gyepgazdálkodásban Magyarországon, amit ki kell használni annak érdekében, hogy fenntartható és hatékony legelőre alapozott állattartás valósuljon meg hazánkban – derült ki a Tiszadobon megrendezett „Gyepgazdálkodás a Tisza mentén” című tanácskozáson.

A gyepeknek alapvető jelentősége volt évezredeken keresztül a pásztoroló gazdálkodás során, ami az elmúlt száz évben háttérbe szorult az istállókban intenzíven tartott állatokkal történő termékelőállítás térhódítása miatt. Az elmúlt 15-20 évben fordulat következett be, újra felértékelődik a legeltetéses állattartás, hiszen amellett, hogy a vidéket kultúrállapotban tartja, minőségi termékek (pl. marha-, bivaly-, birkahús és kézműves sajtok) előállítását teszi lehetővé fenntartható és környezetkímélő módon.

A nagyjából 1 millió hektárnyi (ebből 800 ezer ha hasznosított), kiemelt természetvédelmi jelentőségű gyepterület nagyobb része, körülbelül 784 ezer hektár a legelő és 249 ezer hektár a rét – jelentette ki előadásában Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes.

A hazai szántóterület nagysága jóval nagyobb az európai uniós átlagnál, a gyepterületeknél azonban ez az arány megfordul, hiszen nálunk a gyepek mintegy 15 százalékot tesznek ki a teljes termőterületből, miközben az uniós átlag 34 százalék.

Az 1970-es években egy hektár gyepre egy számosállat jutott, ez az érték jelenleg 0,49. A hazánkban tartott szarvasmarhák közel marhadát (27%), a juhok kétharmadát (67%), a kecskék 44 a lovak 40 százalékát legeltetjük. A legnagyobb gyepterületek Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyékben vannak, összesen közel 400 ha.

A rendelkezésre álló gyepterület további 230 ezer számosállatnak adna elegendő takarmányt, azonban a gyepek hozama jelentősen elmarad a lehetőségektől.

A réteken és legelőkön jelenleg mindössze 900 ezer tonna szénát tudnak megtermelnek. Ennek fő okai a szakszerűtlen gyepgazdálkodás, az extenzív használat, illetve az alul- és túllegeltetés – jegyezte meg Farkas Sándor. A szakpolitikus szerint kitörési pont lehet a réti széna értékesítése és a gazdálkodás intenzívvé tétele. A gyepek mindössze három százalékát kezelik szerves és műtrágyával, az öntözött területek nagysága pedig elenyésző, mindössze 35 hektárt tesz ki.

Egy átlagos évben a széna 13 ezer és 17 ezer forintos tonnánkénti ára rosszabb évben akár 20 ezer forint fölé is emelkedhet.

Gyepeinkre sajnos általánosan jellemző a leromlottság, az alacsony terméshozam és a nem okszerű használat – jelentette ki Tasi Julianna, a gödöllői egyetem docense. Az ideális gyep nagyjából megegyezik az ősgyepek állapotával, ami takarmányozási szempontból is optimálisnak tekinthető. Ennek legalább 60 százaléka pázsitfűféle, 10-20 százaléka gyógynövény, virágos növény és 10-20 százaléka pillangós növény. Szerencsés estben mérgező és szúrós növény nincs a területen.Ilyen azonban ritkán fordul elő. 5-6 százaléknyi káros növény még elfogadható lehetne, sajnos azonban Magyarországon ennél jóval nagyobb arányok (20-30%) a jellemzőek. Ennek a fő oka a művelés hiánya. Egyszerű gyepszellőztetéssel egyetlen év alatt 30-35 százalékról 60-65 százalékra növelhető a hasznos fűfélék, és ötödére visszaszorítható a mérgező és szúrós növények aránya

A közel egymillió hektáros hazai gyepterületnek a fele védett, míg a másik fele a hagyományos gyepművelési ágba van besorolva.

Tasi Julianna szerint helyesen elvégzett gyepszellőztetés elvétve fordul elő. A hazai forgalmazók nem is igen árulnak gyepszellőztető hengereket, amelyek úgy szellőztetik a talajt 10-15 cm-es mélységben, hogy közben nem teszik tönkre a növényzetet

KÉP